fuvarozás
Bejelentkezés az oldalra
Legújabb szabad áruk
#1206 - szabad áru Honnan: Debrecen(HU)
Hová: Bors(RO)
2017-08-30 - 2023-08-30
Bővebben »
Legújabb szabad autók

Szállítmányozás


A Szállítmányozásról röviden
 
A szállítmányozás az árutovábbítás folyamatának megszervezése, melynek célja hogy a küldemény a lehető legkisebb költséggel, legbiztonságosabban, a megfelelő időben a legoptimálisabban jusson el a rendeltetési helyre. A logisztika egyik ágának tekinthető.


Története

A szállítmányozás kialakulása az ókori időkig nyúlig vissza. Voltak kereskedők, akik saját költségükre és rizikójukra küldeményeket küldtek. A szállítmányozó fogalma a középkorban alakult ki, amikor a városokban és a piacokon megjelentek a kereskedősegédek (faktorok). Időnként ők már bizományosként is felléptek. Ezek a segítők lassan kialakítottak olyan üzleti formákat, amelyek magukban foglalták már a szállítmányozó, bizományos és bankár jegyeit. Ezek már az „all round” tevékenység alapjai, amikor az áru vétel, eladása, fuvarozása illetve a pénzmozgás egy kézben összpontosul. Lényeges fejlődés a szállítmányozásban a 19. században következett be amikor megjelentek új találmányok (gőzgép, dízelmotor) és ezek gyökeresen megváltoztatták a fuvarozás addigi formáit. A vasút kiépítésével a közút szerepe háttérbe szorult. A fuvarozási feladatok sűrűsödése újabb szállítmányozó cégek követelte, mivel a kereskedők már nem tudták már megoldani ezt a feladatot. A feladat pedig újabb, gyorsabb és olcsóbb szállítási utat találni. Az új cégek már új szolgáltatásokat nyújtottak és újabb terülteket kapcsoltak be a szállítmányozásba. Így alakultak ki a nagyobb fuvarozó, átrakó és raktározó cégek.

A szállítmányozók nemzetközi szervezete

A szállítmányozó cégek mind saját okmányokkal, iratokkal dolgoztak a feladatokat esetenként másként értelmezték. Ezért létrehozták a FIATA-t (Fédération Internationale des Associations des Transitaires et Assimilés - Szállítmányozó Szövetségek Nemzetközi Föderációja) 1926-ban.

A cél a különböző országokban működő szállítmányozó szervezetek egyesítése, hogy együtt védelmezzék és segítsék a közös gazdasági és szakmai érdekeket, különös tekintettel a nemzetközi szervezetekre, intézményekre, kormányokra és fuvarozókra. Ezen felül az ipar színvonalát is kívánták elemelni. A FIATA célkitűzései között szerepel, hogy egységes szállítmányozási okmányok, illetve kereskedelmi feltételek kialakításával és korszerűsítésével javítsa a szállítmányozók által nyújtott szolgáltatások színvonalát.

Az okmányokon a kibocsátó szállítmányozó országának kódja szerepel, és szövegük standard, nem változtatható és az alkalmazott nyelv az angol. A 2. világháború ideje alatt a FIATA szüneteltette a működését. Ma hozzávetőlegesen 150 ország negyvenezer szállítmányozó cégét képviseli. Európai titkársága Zürichben, ázsiai titkársága Bombayben működik.


A szállítmányozók hazai szakmai szervezetei

Magyarországon 1920-ig a nagy külföldi szállítmányozó cégek leányvállalatai dolgoztak. Ez a folyamat a úgy a 2. világháborúig tartott. A két háború közé esik a közúti teherforgalom kialakulása. A második világháború után megalapították a MASPED-et (1948) amely állami hatás következtében monopolhelyzetbe került. A külkereskedelem államosítása nyomán nagy külkereskedelmi vállalatokat hoztak létre amelyek egy árura szakosodtak így nem volt verseny közöttük. Minden külkereskedelmi tevékenységhez előírták a MASPED igénybevételét. Ez a helyzet 1958-ban enyhült, amikor a vállalatoknak már joguk volt árutovábbításhoz amennyiben nem járt devizakiadással. A magyar külkereskedelem volumenét tekintve kétharmadát a KGST országokkal bonyolította. Lényegében a MASPED már csak a tőkés viszonylatú forgalmat bonyolította le. A hatvanas évek végétől már eseti engedélyt lehetett kérni már egy-egy küldemény vállalaton belüli lebonyolításához. Így kapott a Hungarocamion engedélyt a darabáru – forgalom beindításához, amely a gyűjtőforgalom kialakulásához vezetett. 1972-ben a Győr-Sopron-Ebenfurt Rt engedélyt kapott saját vonalon történő konténerek szállítmányozására, majd ezt kiterjesztették nemzetközi terülten való lebonyolítására is. A Raabersped a 70-es évek végén több hagyományosan csomagolt áru fuvarozására kapott engedélyt, majd 1983-tól teljes körű szállítmányozási jogosítványt kapott. Ezzel egy időben minden nagyobb fuvarozást végző vállalat (Hungarocamion, Malév, Mahart, Volán) korlátozott nemzetközi szállítmányozási jogosítványt kapott. Tehát kifizethették a devizában felmerülő költségeket, amelye a fuvarozással együtt keletkeztek. A következő években fokozatosan enyhült az állami monopólium helyzete, míg a rendszerváltás után már mindenki alanyi jogon kérheti és kapja szállítmányozási jogosítványt.

1989-ben öt társaság (MASPED, Raabersped, Voláncamion, Hungarocargo, Technosped) létrehozta a Magyar Szállítmányozók Egyesülését, később a Magyar Szállítmányozói és Logisztikai Szolgáltatók Szövetsége (MSzSz) nevet vette fel,amely közel száz Magyarországon bejegyzett társaság szakmai érdekképviselete. Fő célkitűzése a szakmai, munkáltatói érdekképviselet, a szállítmányozási szaktevékenység népszerűsítése, a gazdaságban elfoglalt helyének megerősítése.

1997-ban alakult meg a Szállítmányozó Kis és Közép vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (SZKKÉSZ). Az új szakmai szervezet meghirdetett célja a más érdekképviseleteken kívül maradt szállítmányozók védelme. A szövetség megalakulásában szerepe volt a szállítmányozási tevékenység jogi szabályozása körüli vitáknak, érdekkülönbségeknek is.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, illetve a területi kamarákat, a rendszerváltást követően törvény hozta létre. A kamarák mint köztestületek a korábbi sokféle szervezetből összetevődő szakmai kamarai rendszer helyébe léptek. A közjogi funkciók állami hatóságoktól való átvételével, és a vállalkozói érdekek egyeztetésével az MKIK hatásos érdekképviseletre képes.

Fogalmak
 
Szállítmányozás

A gazdasági élet szereplői csak kivételes esetben vállalkoznak olyan feladatok ellátására, amelyek szakmai tevékenységi körükön kívül esnek. Ilyen például az áru adásvételénél elkerülhetetlen árutovábbítás szervezési és technikai feladatainak összehangolása a mindenkori közlekedési és csatlakozó infrastruktúra ismeretében oly módon, hogy a küldemény a leggyorsabb, legbiztonságosabb és leggazdaságosabb feltételekkel jusson el a rendeltetési helyére. Ennek megszervezése széles körű földrajzi, közlekedési, fuvarozási, fuvarjogi stb. ismereteket tőkeerőt, nemzetközi kapcsolatokat igényel, amelyekkel csak szakmailag jól képzett specialisták, a szállítmányozók (speditőrök) rendelkeznek. A szállítmányozó tehát elsősorban szellemi tőkéjét értékesíti, amikor megbízói részére az árufuvarozás megszervezését bizományosként vállalja, s elvégzi mindazokat a teendőket, amelyek a megbízó feladatai lennének, nevezetesen saját nevében, de megbízója (a vevő vagy az eladó) költségére és kockázatára megköti az áru továbbításához szükséges szerződéseket a fuvarozókkal és más közreműködőkkel, továbbá gondoskodik a hatósági (például vám, növényegészségügyi , környezetvédelmi stb.) előírások betartásáról. A szállítmányozó tehát közvetlen kapcsolat a fuvaroztató, a fuvarozó és az egyéb közreműködők között. A Ptk.-ban foglaltak alapján egyértelműen különbséget lehet tenni a fuvarozó és a szállítmányozó között, amennyiben a törvény külön szabályozza a fuvarozó és külön a szállítmányozó kötelezettségeit az érdekekből fakadó természetes logisztikai megfontolásból, amely szerint a szállítmányozó a fuvaroztató (megbízója) és a saját érdekeit, míg a fuvarozó csak a saját érdekeit képviselheti. Az érdekek ilyen lényegi elkülönülésének nem mond ellent az sem, hogy a szállítmányozók esetenként saját fuvareszközeikkel maguk is fuvaroznak, mert ez esetben olyan felelősséggel tartoznak fuvarozói ténykedésükért, mint a fuvarozók tartoznának velük szemben. Jogilag a dolog lényege tehát az, hogy a szállítmányozók fuvarozhatnak is, és ilyenkor fuvarozó módjára felelnek a saját eszközeikkel végzett fuvarozásokért. A fuvarozók azonban soha nem vonhatók felelősségre szállítmányozóként, tehát csak fuvarozó módjára felelősek. A magyar jogi felfogás e tekintetben megegyezik a nemzetközi gyakorlattal, illetve a világ többi országában alkalmazott jogi szabályozással.
A szállítmányozás a következő részterületekre bontható:
 
Szállítmányozó

A szállítmányozó (speditőr) a saját nevében a megbízója számlájára vásárolja meg a fuvarozási és az áru továbbításához szükséges egyéb szolgáltatásokat. Arra vállalkozik, hogy az árutovábbítást a mindenkori piaci helyzetnek megfelelően a megbízója szempontjából a lehető leghatékonyabban megszervezze.
A szállítmányozó bekapcsolásának indokai:
Nem várható el valamennyi speditőrtől, hogy minden alágazat minden szabályát egyformán jól, naprakészen ismerjék és alkalmazzák. Ebből következően a szállítmányozók alágazatok szerint szakosodnak. A fuvarozási ágak szerint több szállítmányozótípust különböztethetünk meg.
Speciális szállítmányozási tevékenységet végzők:
Működési területük szerint megkülönböztetünk:
A forgalom iránya szerint beszélhetünk:
Útvonal szerint megkülönböztetés elsősorban a tengeri árufuvarozásra jellemző, mert ez magas szervezettséget, széles körű kapcsolatrendszert és szaktudást igényel. Emiatt egyes szállítmányozók Észak-, mások Dél-Amerikára, Közel-, vagy Távol-Keletre, stb. specializálódtak és építettek ki kapcsolatokat. A szárazföldi szállítmányozói piacon is megfigyelhető hasonló jelenség, amit területi szakosodásnak nevezünk.
Áruk fajtája szerinti megkülönböztetést az teszi szükségessé, hogy egyes árutípusok másfajta kezelést, szakismeretet igényelnek a fuvarozás során, mint mások. Ilyen lehet a hűtőfuvarozás, az élőállat, a veszélyes anyagok, a kőolaj, stb. szállítása.
Ezek a csoportosítások azonban inkább csak elméleti jellegűek, hiszen egy feladat sokrétűsége miatt nem választhatók ennyire szét a tevékenységek.
 
Fuvarokmányok
 
A fuvarokmányok bizonyítják hogy az árut a fuvarozó átvette, valamint a küldemény adatait, az átvétel és a kiszolgáltatás helyét, a bérmentesítést, stb.
Két tipusa a szárazföldi és az értékpapír típusú fuvarlevél. A fő különbség hogy az értékpapír típusú fuvarlevelek megtestesítik az áru tulajdonjogát, az áru kiváltásának jogát a fuvarozóval szemben. Az értékpapír típusú fuvarokmányokat általában vízi közlekedésben használják, ezért nevezik a többit szárazföldi típusúnak.
 
Nemzetközi árufuvarozási okmányok
 
Tengeri árufuvarozás: Hajó fuvarlevél (Bill of Lading / B/L)
A szállítmányozók által kibocsátott okmányok
 
A szállítmányozói átvételi elismervény (Spediteur Recepisse)
A szállítmányozók ezt az okmányt igen gyakran, főként a gyűjtőforgalomban ás a vásári és kiállítási áruk szállítmányozása esetén az árufeladás igazolására adják ki. Korlátozottan biztosítja birtokosa részére a küldemény feletti rendelkezési jogot. Azt bizonyítja, hogy a szállítmányozó átvette az árut azzal a megbízással, hogy szervezze meg az áru útját.
 
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szállítmányozás
 
Aktuális árfolyamok
Hirdetés